Lelkesítő, toborzó cigány muzsikusok, fegyverkovácsok, lópatkolók az 1848-49-es forradalom és szabadságharc hősei közt

Mégis rendre kimaradnak történelemkönyvekből

A piros-fehér-zöld kokárdát március 15-én minden magyar ember büszkén tűzi a ruhájára. Így vannak ezzel a magyarországi romák is, akik nemcsak büszke cigánynak, hanem büszke magyarnak is érzik magunkat. De sajnos még mindig nem olvashatunk a történelemkönyvekben arról, hogy a magyarországi cigányok is lelkesen harcoltak az 1848-49-es forradalom és szabadságharc csatáiban, a muzsikájukkal pedig a honvédek szívében a nemzeti érzés felébresztésén és ébrentartásán fáradoztak. Annak ellenére sem tanulunk érdemben róluk, hogy volt olyan cigányprímás is, akinek Kossuth Lajos hadnagyi rangot adott.

Jelen kis összeállításunkban – a teljesség igénye nélkül – most ezekre a hős romákra, cigányokra emlékezünk.

(Gárdonyi) Sárközi Ferenc prímás, szabadságharcos cigány muzsikus

Sárközi Ferenc prímás is az elsők közt volt, aki a forradalom kitörésekor önként jelentkezett a verbuváló, katonai muzsikusok sorába. A 47. Honvéd Zászlóalj katonája lett. Zenekarát személyesen Egressy Béni, a Szózat megzenésítője válogatta össze. Sárközi lett az összes tábori cigányzenekar karmestere, a zenészek között a legmagasabb rangig vitte, Kossuth Lajos hadnaggyá léptette elő a magyarságért és a hazáért tett szolgálataiért. Sárközi Ferenc a fennmaradt történelmi visszaemlékezések szerint ott volt Budavár bevételénél, Komáromnál, Sarkadon és a debreceni ütközetnél is. A legenda szerint az ő zenekarában csendült fel először a „Kossuth Lajos azt üzente” című dal is. Világosnál elfogták és az aradi vár börtönébe akarták zárni, amikor Gróf Forgách Sándor, császári kormánybiztos felismerte, s közbenjárására szabadon engedték. Sárközi Ferenc a szabadságharc után jelentős nemzetközi zenei karriert futott be, részt vett az 1867-es párizsi világkiállításon, majd 1875-ben a walesi herceg Angliába szerződtette fél évre.

Sági Balogh János

Sági Balogh János honvédkarmester, majd ipolysági és selmecbányai zenekarvezető volt. A zenélés mellett nyelvészettel is foglalkozott, ő szerkesztette az első magyar-cigány szótárt. Az eredeti Rákóczi-kesergőt az országban csakis ő játszotta. 

Pityó József, prímás

A liptószentmiklósi felvidéki Pityó József volt a legidősebb cigányprímás a honvédseregben. Ő is önként csatlakozott Görgey Artúr csapatához. A feljegyzések szerint részt vett az iglói és a branyiszlói csatában is. A legenda szerint az „Ég a kunyhó” című nótával lelkesítette a csatába induló honvédeket. 1949. július 15-én a váci Fő téren. (Egy emléktábláért kiált a neve Vác főterén. a szerk.) A legenda szerint Pityó József honvédprímás mindig ezüstgombokkal díszített magyaros ruhát hordott, a járását a csizmáján lévő ezüstsarkantyúk kísérték.

Kalózdi Jancsi prímás

Kalózdi János cigányprímás Dembinszky honvéd altábornagy seregében szolgált. Kalózdi arról lett híres, hogy először ő zenésítette meg Petőfi Sándor legismertebb költeményét, a Nemzeti dalt, amelyet az 1848-49-es forradalom és szabadságharc máig ható üzeneteként és a magyar hazafias költészet kiemelkedő alkotásaként tartanak számon. A mű kottáját még 1848-ban kiadták, és még évtizedek múltán is a legjobb átiratnak tartotta a közvélemény.

Kalózdi cigány prímás nevéhez fűződik – még ha közvetetten is – a forradalom legismertebb tévhite, miszerint a Petőfi a Nemzeti Múzeum lépcsőjén szavalta el költeményét. Mindezt azért, mert a Kalózdi-féle kotta fedőlapján így ábrázolták a forradalmi ifjúság körében az egyik legnagyobb hatású magyar költőt. Ezt azonban sem Petőfi naplója, sem Jókai Mór híradásai, sem pedig a korabeli sajtó nem erősítik meg.

A kis összeállításunk végén pedig bátran mondjuk ki, hogy a magyar történelem során számos neves és névtelen cigány járult hozzá a magyar nemzettudat erősítéséhez itthon és külföldön egyaránt, erre mindenki joggal lehet büszke. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc pedig talán nem jött volna létre a híres tábori roma muzsikusok, cigány fegyverkovácsok, cigány fegyverjavítók, cigány ágyúöntők, roma lópatkolók és természetesen Petőfi nélkül sem. (BaranyiMarcsi)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük