László Mária

László Mária (1909-1989) – az első értelmiségi roma nő

Vajon mennyi időbe telne ma megszervezni 14 db roma termelőszövetkezetet, országos felmérést, folklór együttesek és cigányzenekarok felállítását-képzését, roma munkavállalók százainak kiközvetítését, a holocaust cigány áldozatainak felkutatását, roma gyerekek tömegeinek beiskolázását és számtalan apró-cseprő ügyintézést?

Az első roma értelmiségi nőnek, László Máriának és maroknyi csapatának minderre mindössze másfél év jutott – ráadásul a Kádár-korszak legsötétebb éveiben!

Újságíróként otthonosan mozgott a legnevesebb politikusok és közéleti szereplők köreiben, aktívan részt vett a harmincas évek szociáldemokrata pártjában. László Máriának minden esélye megvolt rá, hogy – sok mai roma értelmiségihez hasonlóan – asszimilálódjon a többségi társadalomba, mindezt ráadásul már csak a korszakban megerősödött fasizmus miatt sem róhatná fel neki az utókor.

Mária azonban egy percre sem szakadt el a cigány közösségtől és egészen fiatal korától folyamatosan szervezkedett az érdekükben.

1909. november 17-én született Nagykátán.  Édesapja, László Farkas sikeres lókereskedő volt, így Mária és testvérei viszonylagos jólétben nőttek fel, sőt a család a gyerekek tanulmányait is támogatta, így volt, aki tanárrá, újságíróvá, volt, aki hivatalnokká vált közülük.

A franciás külsejű, hosszú, dús, fekete, hullámos hajú Mária újságíróként budai villákban, magas hivatalokban készít interjúkat a világ dolgairól, az úri életről, a gazdaságról. Levelezést folytat a korszak legnevesebb politikusaival, pl. gróf Apponyi Alberttel vagy Kéthly Annával, eközben aktívan tevékenykedik a szociáldemokrata pártban.

Szabadidejében már ekkor a cigányok körében végez segítő, felvilágosító munkát. Nagy bátorságról tanúskodik, hogy az ekkorra már erősen a szélsőjobb felé sodródó Magyarországon, 1937-ben a pándi cigányok kiszolgáltatottsága miatt szervez tüntetést. A hatalom ezt nem nézi jószemmel, rövid időre letartóztatják, majd megfigyelés alá helyezik – innentől alig talál munkát.

A második világháború alatt zsidó származású barátnőjét halálos lövés éri Budapesten a nyílt utcán. Magához veszi annak árván maradt kétéves kislányát, felneveli, taníttatja, férjhez adja. A háború utolsó évében dohos pincékben óvja nevelt kislányát, unokatestvére, Pécsi Ilona látja el őket élelemmel.

 

A világháború után a Gresham Palota sajtó osztályán dolgozik, négyszobás polgári lakásban él. Már ekkor megfogalmazza és a különböző tárcáknak meg is küldi a cigányság fejlődésével kapcsolatos elképzeléseit. Tíz évet kell várnia, míg a belpolitikai helyzet megérik arra, hogy érveit meghallgassák.

Végül a Magyarországi Cigányok Kulturális Szövetsége (MCKSZ) 1957. október 15-én alakul meg, László Mária pedig egy napot sem vár a munkával: a német lágerekből visszatért analfabéta cigányok kártérítési ügyében folyamodik a megfelelő szervezethez, egyben határidő módosítást kér a túlélők felkutatására.

Majd másfél éves működése alatt roppant, tervező, szervező készségről, teherbírásról tesz tanúbizonyságot.

Javaslatot tesz egy cigány folklór együttes felállítására, emellett pártfogásába veszi a Rajkó Zenekart, amely számára akkoriban még nem volt megfelelő gyakorló hely.

Egy év alatt 14 vasipari KTSz – t szervez, melyek lábra állásuk után betömörülnek a Vasipari Szakszervezetbe.

Bár nem tervezte, hogy állásközvetítő szolgáltatást is megvalósít, de – mivel a szövetséghez forduló romák többsége valamilyen munkaügyi kéréssel fordult hozzá – naponta helyeznek állásba cigányokat.

A felnőttek és gyermekeik számára analfabéta osztályokat szervez, pedagógus napon dísztáviratban köszöni meg a pedagógusok áldozatos munkáját.

Kezdeményezésére indultak el azok a felmérések, amelyek a romák iskoláztatása, lakhatása, egészségi állapota javítását tűzték ki célul. Neki köszönhető, hogy roma és nem roma aktivisták az iskolás korú roma gyerekek tömegeit íratták be az iskolákba, ha részben adminisztratív módon is, de elkezdődött a romák tömeges iskoláztatása.

Felemeli hangját a többtízezer cigánynak kiállított „megalázó” „fekete igazolványok” ellen, és számtalan esetben fellép a cigányokat már akkoriban is súlytó megkülönböztetések ellen.

László Mária mind érdekvédőként, mind kultúraszervezőként kiemelkedő munkát végzett, ennek ellenére 1959-ben politikai okokból elmozdították pozíciójából. Az MCKSZ ezután még két évig működött, egy 1961-es párthatározat azonban megszüntette, mondván, hogy a Szövetség „téves elvi álláspontból kiindulva dolgozott” és emiatt „torz intézkedések születtek”.

Mária még próbálkozott fellebbezni a döntés ellen: levelet írt az országgyűlés kulturális bizottsága elnökének, Ortutay Gyulának. A levél azonban megválaszolatlan maradt. Ezután a Magyar Posta alkalmazta, ahonnan főpénztárosként vonult nyugdíjba. 1989. november 7-én hunyt el.

Több évtized távlatából ma már nem tudni, hogy a kommunista hatalom szándékos elhallgatása miatt, vagy mert értelmiségi roma nőként nem illett a többségi roma képbe, de tény: László Mária elismertsége távolról sincs arányban mindazzal, amit a cigányságért tett a diktatúra sötét éveiben.

Szerző: Kadét Ernő (Roma Sajtóközpont)

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük