Pozsár Endre plébános

Pozsár Endre (1856. február 24. – 1930. március 30.) – az egyik első ismert roma plébános

Papszentelés. Váczon a mult vasárnap tartotta első miséjét Pozsár Endre. Az egyházi ünnepély nagy feltűnést idézett elő, mert a fiatal pap egy váczi czigány családból való. Érdekes részlete volt az ebédnek az uj pap rokonai, kik a hires Rácz Pali vezetése alatt játszottak. Rácz maga is hivatalos volt az asztalhoz, és egész lelkesedéssel játszott.”

Ekképp ad hírt a Vasárnapi Újság Pozsár Endre egyházi szolgálatának első miséjéről, amelyre 1879. július 27-én került sor. A tudósítás pedig egy héttel később, augusztus 3-án jelent meg.

Persze hosszú út vezetett addig, míg az ifjú Pozsár Endre pappá szenteléséről, beszámolhatott az ország akkori talán legnépszerűbb képeslapja.

Pozsár Endre 1856. február 24-én született Vácon. Szülei úgy gondolták, hogy a jó eszű gyereket iskoláztatni kellene. Úgyhogy Pozsár Endre hamarosan elvégezte a négy elemit (elsajátítva az írás-olvasás, számolás alapképességeket), továbbá elvégzett még két osztályt. Azonban a 6. osztály elvégzése után elfogyott a család pénze, és veszélybe került a fiú taníttatása. Ezt onnan tudjuk, hogy levelet írt a váci püspöknek, amelyben kérelmezi, támogassa további tanulmányait.

18 éves múlt ekkor. A püspök informálódott a kérelmező fiatalember tehetségéről, érdeklődési köréről, elhivatottságáról, és úgy döntött, hogy segít. Annál is inkább, mert abban az időben rendkívül nehéz volt bejutni a papneveldékbe, ugyanis óriási volt a túljelentkezés, azonban kevesen készültek tudatosan a papi hivatásra. A kevésbé elhivatottakat rögtön elriasztották a nehéz egyházi tanulmányok, és az a tudat, hogy egy egyetemi, képzésre sokkal könnyebb volt bejutni, még akkor is ha ott volt tandíj. Azonban Pozsár Endre előtt ezzel a döntéssel megnyílt az út az Egyház felé. A fiatalember pedig nem okozott csalódást. 1876. május 29-én sikeres érettségi vizsgát tett Budapesten a piaristáknál, majd jelentkezett a váci papi szemináriumba. Megnyíltak előtte a hivatalnoki, és tisztviselői pályák is. Sőt, mi több: az úri kaszinóba is jogosult lett belépni, hogy arról már szó se essék, hogy innentől kezdve joga volt fegyverrel elégtételt venni, és kapni az esetleges sérelmeiért. Egyszóval párbajképes is lett.

Azonban ő elhivatott volt a papi pálya iránt. A fiatalember pedig szorgalmasan tanult, és ennek meg is lett az eredménye. 1879. július 27-én pappá szentelték Vácon.

A fiatal papok élete sosem könnyű. Egyik helyről irányítják őket a másikra, és folyamatos költözködés jellemzi az életüket. Nem beszélve arról, hogy olykor-olykor megeshet az is, hogy küzdelmet kell vívniuk a saját vaskalapos egyházi előljáróikkal is. Azonban Pozsár Endre élete az átlagosnál is mozgalmasabb volt. 11 településen lett káplán (némelyiken több alkalommal is).

Több kisebb kitérő után a püspöke Hódmezővásárhelyre irányítja. Itt végre jó helyre kerül, és a közösség is befogadja. Fiatalokkal foglalkozik, hitoktatóként. Ez az ő igazi hivatása. A fiatalokkal könnyebb dolga van, nincsenek berögződött vallási rítusaik, melyektől nem akarnak megválni. Nem csak, hogy elfogadja a közösség, hanem még támogatója is akad, góf Csáky Gyula szepesi főispán személyében. Beigazolódik a piaristák véleménye, akik szerint Pozsár tökéletesen alkalmas a papi pályára, mert Csáky szerint nemcsak művelt, és hittel teli lelkű fiatal pap, hanem karizmatikus személyiség is, aki képes magával ragadni a fiatalokat ebben a vallástól távolodó világban is.

A századfordulón Szentlőrinckáta adminisztrátorává, majd egy pár év múltán plébánossá nevezi ki. Pozsár élete itt végre nyugvópontra jut. Megszűnik a nagy jövés-menés, a különböző szolgálati helyek között. 1910-ben a rozsnyói püspök egyházmegyéje tiszteletbeli tanácsosává nevezi ki, ami tulajdonképpen kitüntetés és előléptetés az egyház berkein belül. Az indoklásában Pozsár tettetés nélküli alázatosságát, követésre méltó egyházi érzületét és az egyházi felsőség iránti tiszteletét és ragaszkodását emelik ki.

Azonban az idő romboló hatása megtette a magáét, és Pozsár Endre is egyre többet kezdett betegeskedni. Édesanyja halálát követően, két megélhetés nélkül maradt húgát (özv. Karvay Gyuláné Pozsár Aranka, 1863; Pozsár Margit, 1870), is magához vette a plébániájára, és őket is ő tartotta el. Még megérte érettségijének 50. jubileumi évfordulóját.

A váci püspök egyházi körlevélben tudatta az egyházmegye papjaival, hogy 1930. március 22-én Pozsár Endre – az első magyarországi cigánypap – életének 75. évében, és papságának 51. esztendejében jámborul elhunyt az Úrban.

Szerző: Csendes József

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük